Ma reggel nagyon fura volt bejönni. Már egy jó ideje úgy jövünk dolgozni, hogy le a hegyrõl a busz vonalán, és az Egérútnál balra, és úgy megyünk rá az autópályára.
De ma reggel a rádióban bemondták, hogy "koccanás miatt torlódás van az Egérúton az M1 felé", úgyhogy mondtam Mikinek, hogy menjünk a régi útvonalon - a régi 7-esen -, hátha legalább egy kis elõnyhöz jutunk.
Úgyhogy elindultunk arra. Nagyon fura volt, mert vagy 2 hónapja nem arra járunk. Pedig az csak 2 hónap.
Ott ült a járdán. Elsõ pillantásra úgy tûnt, mintha csk ülne ott, és nézné az autósokat.
Hajléktalan? Vagy csak leült?
Reggel nem ittam kávét, így nem kapcsoltam rögtön. Csak ahogy közelebb értünk, láttam meg, hogy a földön kuporgott a szanaszét gurult vödrei mellett ül.
"Mi lehet a nénivel? Megálljunk? Megálljunk segíteni neki?"
Aztán megálltunk, én kiugrottam, addigra már tisztán láttam, hogy elesett. Szerencsétlen néni próbált feltápászkodni.
"Jól tetszik lenni? Nem történt baj? Elvigyük valahova?"
Rémülten néztem a nénire, miközben felsegítettem. Látszólag jól viselte az esést és remegõ hangon csak azt mondogatta, hogy "Nem, köszönöm! Nagyon aranyos, megvagyok, csak át akarok menni a túloldalra..."
Meg hogy köszöni, hogy megálltunk, csoda manapság az ilyen.
Még felszedegettem a vödröket, és a szemüvegét és elsétáltam vele a keresztezõdésig.
Aggódva figyeltem, ahogy megáll, és elpityeredve vár arra, hogy a reggeli forgalomban legyen ideje átmenni az úton.
Úgy szerettem volna betuszkolni az autó hátsó ülésére, és a küszöbig vinni, onnan haza.
Olyan volt a kezén a bõr, mint Mamáé.
A kocsiban aztán csak sírtam és nem bírtam abbahagyni. Nem tudom miért, de úgy megsajnáltam a nénit.
Egyrészt tudom milyen az, amikor ennyire elesett és kiszolgáltatott valaki. Másrészt lelkiismeret-furdalásom lett, hogy rossz unoka vagyok. Túl kevésszer látogatom Mamát. Meg ha otthon van, akkor se megyek be hozzá minden este pár percnél több idõre.
Mert mindig rohanok. Meg késõ van.
Csak ne legyen sose túl késõ bizonyos dolgokhoz.
Nem véletlen mentünk arra ma reggel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése