A szinesztézia olyan mentális jelenség, amelyben egyik érzékszerv által keltett benyomás automatikusan aktivál egy másik érzetet, tehát például a betűkhöz vagy számokhoz az ember akaratlanul is színeket társít. Összeérzésnek is nevezik.

　

Megélése

Sokszor a szinesztéziások nem veszik észre maguktól, hogy nem úgy észlelik a világot, mint a többi ember.

Legtöbbjük semlegesnek vagy kellemesnek érzi, de néha úgy érzik, hogy túl sok inger éri őket adottságuk miatt.

Legtöbbjük már gyermekként felfedezi szinesztéziáját. Jellemzően pozitívan értékelik, és az emlékezőképesség javítására. A fejben számolás megkönnyítésére, és bonyolult kreatív tevékenységekhez használják, mint például a képzőművészet, a zene és a színjátszás.

Minden szinesztéziás egyéni érzékelésmóddal bír, amit nem akar elveszíteni. Ezt már a korai kutatások is felfedezték, de csak a XXI. század elején ismerték el újból a kutatók.

A színek intenzitása változó: van, aki inkább csak sejti, míg mások nagyon is jól látják őket. Egyeseknek a magánhangzók a színesebbek, másoknak a mássalhangzók. Néha olyan színeket is látnak, amiket egyébként a látórendszer felépítése miatt nem láthatnának.

A Magyar Szinesztézia Társaság a Magyar Nemzeti Színbizottság keretében működik.

Jellemzői

nem akaratlagos, reflexszerű

stabil, hosszabb idő alatt is csak nagyon keveset változik

akarattal nem megváltoztatható, kiirthatatlan

nem megfordítható

nem kötődik meghatározott helyzethez, emlékhez vagy benyomáshoz

az érintett számára úgy tűnik, mintha azóta lenne, mióta az eszét tudja

egyedi, azaz minden érintett számára más

Semmi értelme sincs tehát a szinesztéziás személyt arra kényszeríteni, hogy nyomja el a társult érzeteket.

　

Okai

Okai nem ismertek. A feltevések szerint a különböző területekhez tartozó idegsejtek keresztaktiválása okozza.

Vitatott, hogy kell-e ehhez külön neuronális hálózat, vagy csak egyensúlyeltolódásról van szó, továbbá a limbikus rendszer szerepe sem tisztázott ebben a dologban. Az is lehet, hogy nem minden szinesztéziásnál ugyanaz a helyzet.

Egy kísérletben hipnózissal váltottak ki szinesztéziás élményeket. Az alanyoknak a kísérlet előtt nem voltak szinesztéziás élményeik. Hipnotikus állapotban azt szuggerálták nekik, hogy a számoknak meghatározott színük van, például az egyes számjegy piros. Ezután úgy kapcsolták össze a számokat és a színeket, mintha szinesztéziások lettek volna. A jelenséget sikerült poszthipnotikus szuggesztióval is kiváltani.

　

Típusok

Szinte bármely két (vagy több) érzék között létrejöhet szinesztézia. A típusokat még csak számbavenni sem lehet, hiszen bármikor jelentkezhet valaki egy olyan típussal, amire addig nem is gondoltak. Ezért a kutatók megegyeztek abban, hogy a következő módon jelölik a típust: x → y, ahol x a kiváltó, y a kiváltott, járulékos érzékleti típus. Például: a graféma-szín típus jelölése graféma → szín; a tükör-érintéses szinesztézia típusa legtöbbször látás → tapintás, azon belül is egy speciális altípus; a hangok látása mozgás és szín együtteseként a következőképpen jelölhető: hallás → (szín, mozgás).

Majdnem minden elméletileg lehetséges típus előfordul, de egyes típusok gyakoribbak:

Előfordulása

A jelenség természete miatt nem lehet tudni, hogy milyen ritka vagy gyakori is valójában. A szinesztéziások ugyanis maguktól nem veszik észre adottságuk különlegességét. A becslések nagyságrendje változó, van egy a százezerhez és egy a húszhoz becslés is, de van, aki úgy hiszi, hogy a legtöbb ember valamilyen formában szinesztéziás. Simner és társai úgy találták, hogy az előfordulás gyakorisága 1 a 23-hoz. Ők végezték az első véletlenített vizsgálatot. Családi halmozódás mutatkozott az X kromoszómán levő domináns allél öröklődési mintája szerint. A 2009 elején nyilvánosságra hozott genetikai kutatások azonban a 2-es, az 5-ös, a 6-os és a 12-es kromoszómán találtak szinesztéziával kapcsolatba hozható régiókat, az X kromoszómán nem; továbbá bizonyítottak két esetet, amikor a fiú az apától örökölte ezt a tulajdonságot. A genetikai meghatározottság nem kizárólagos: találtak egypetéjű ikreket, akik közül csak az egyik volt szinesztéziás. Egy családban nemzedékeket is átugorhat. Mindezek azt fejezik ki, hogy a génkifejeződés nem teljes. A vizsgálat szerint a gének nem határozzák meg a szinesztézia típusát; az sokkal inkább a környezeti tényezőkön és a génkifejeződéseken múlik. Úgy látszott, hogy a nők között sokkal gyakoribb: 2-7-szerese a férfiakénak. Az újabb véletlenített vizsgálatok szerint a nemek aránya 1,1:1 a nők javára.

A művészek között 8-szor gyakoribbnak látszik, mint a többi embernél. Mindazonáltal egyes tanulmányok szerint kapcsolat van a szinesztézia és a kreativitás között. Vannak tanulmányok, amik azt sugallják, hogy a szinesztéziások hajlamosak összekeverni az irányokat, és hogy rosszabbak a matematikai képességeik, ezeket azonban nem sikerült tudományos alapossággal igazolni. Más kutatások szerint a szinesztézia javíthat az emlékezőképességen. Ha a színes hallás érzékeny a hangmagasságra, akkor ez abszolút hallást eredményezhet, hiszen alkalmas arra, hogy az alany színekként különböztesse meg a hangokat. Egyes kutatások szerint a szinesztéziások érzékenyebbek a külső ingerekre, mint a többség. Azonban midezekről nem lehet tudni, hogy mennyire jellemzők az egyes emberekre.

Kimutatása

A legegyszerűbb tesztek a szinesztézia nagyfokú állandóságán alapulnak. Az alany kétszer végzi el a hozzárendelést. A két alkalom között hosszabb idő telik el. Baron-Cohen et al. szerint ha az alany valóban szinesztéziás, akkor az eredmények között 1 hónapos időköz esetén akár 90%-os hasonlóság is lehet, ha nem az, akkor 30-40%-os hasonlóságra lehet számítani, még akkor is, ha felhívták a figyelmét a teszt ismétlésére.

Más tesztek a Stroop-hatást használják. Eredetileg azt nevezik Stroop hatásnak, hogy ha színneveket mutatnak színesben, akkor a szavak színének megnevezése tovább tart, ha nem azzal a színnel van írva a szó, mint amit jelent. Azaz pirost kékkel, kéket pirossal írva nehezebb. Ha például a betűket nem a megfelelő színben látja az alany, akkor lassabban tudja felismerni őket. A tesztek ezt használják ki.

A Stroop-hatás miatt a szinesztéziás személy nehezebben tud olyan színeket használni, amik nem olyanok, mint amilyennek az ő érzékelése szerint lenniük kell. Így például az egyenszínű színesrúd-készletek, vagy a színkották megnehezítik a tanulását, viszont ha a saját színeit használhatja, akkor ebből a szempontból nincs problémája

Vélemények

A WHO és a kutatók, mint H. Emrich, M. Zedler, Richard E. Cytowic, V. S. Ramachandran, … szerint nem betegség. A hazai ismeretterjesztő irodalomban azonban többnyire akként szerepel. Néha külföldön is így emlegetik. Mivel nem ismert széles körben, előfordul, hogy egy egyébként színvonalas folyóiratban is sok valótlanságot állítanak róla.

Mindenesetre a legtöbb szinesztéziás élvezi ezt az adottságát, mint például a művészek. Néhány szinesztéziás számára ez az adottság inkább átok, mint áldás, de számuk elenyésző a többi szinesztéziáshoz képest.

　

Hírességek

Richard Feynman, amerikai fizikus

Hélène Grimaud, francia zenész, zongorista

Jimi Hendrix, amerikai zenész, gitáros, énekes

David Hockney, amerikai festő

Richard D. James, angol zenész

Ligeti György,

Liszt Ferenc, magyar zeneszerző

Olivier Messiaen, francia zeneszerző

Vladimir Nabokov, amerikai-orosz-… író

Alexander Nikolajevics Szkrjabin, orosz zeneszerző

Daniel Tammet, angol savant

Sabriye Tenberken, német tibetológus

Nikola Tesla, szerb feltaláló Horvátországból

Matthias Waldeck, német fényképész és festő

Vaszilij Kandinszkij, orosz festőművész

Marina and the Diamonds, brit énekesnő

Forrás:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szineszt%C3%A9zia

SzÍNeS - avagy Szinesztézia

Egy nagyon érdekes dologora bukkantam ma. Még sose hallottam, csak egy hozzászólásban láttam, hogy valaki azt írta magáról:

"Én szinesztéziás vagyok, színesnek látom a betûket."

És csak néztem ki a fejembõl, és nem bírtam tovább lépni. Van ilyen??? Valaki a sima egyszerû fekete betûk helyett színesen lát?? És hirtelen vágy fogott el, hogy én is legyek szinesztéziás.

/Megtörténik velem, hogy néha ilyenek jutnak eszembe. Gáz, gáz elismerem. Például régebben egy pillanatra végigfutott egy olyan gondolat az eszemben, hogy én is elkaphatnék egy szalmonella fertõzést, mert azután mindenki lefogyott egy csomót. De persze mire végigmondanám a mondatot, már rá is jövök, hogy ezt a hülyeséget!!!!! És gyorsan kiradírozom az agyamból, nehogy komolyan gondolja. Kell a fenének :)/

De... ez más!!! Annyira szeretem a színeket, és ha tehetem, mindent színesítek. Fõnököm nagy örömére... :S Fõleg a szülinapi köszöntéseket imádom megcsinálni e-mailben.

Begépelem, hogy "Boldog szülinapot!!!" vagy hogy "Happy Birthday to you!!!" és betûnként színezem õket. Mivel a Lotusban szegényes a betûk színskálája, úgy lehet felturbózni, hogy utóiratban leírom a címzettnek, hogy jelölje ki azt a pár szót, úgy még szebb lesz. És eddig töretlen sikernek örvendett. Mert gyönyörû!!!! (Itt nem működik :))

És már kalandoztam is színek világában, elképzelve milyen lenne, ha minden betût színesen látnék. Minden színes lenne!!!

Amit olvasok, amit írok, amit látok kiírva. Nem is hirdetéseket, meg könyvek szürke és unalmas lapjait látnám a szürke színekkel, hanem színfoltokat! Színes pacákat, színes foltokat és színeket mindenhol!!!!

Hát lehet ennek hátránya?? Zavaró lehet bármikor is az, hogy színes minden? Esetleg temetésen tudom elképzelni oda nem illõnek. Vagy ha szín jelentéssel felruházott szavakat akarsz felolvasni. Mondjuk a "sárga" szót. És mondjuk zöld színárnyalatú betûket látsz :)) Hát nagyon jó.

Hiába próbálok bármire gondolni, egyszerûen nem tudom, miben gátolna.

Míg mondjuk a színtévesztõ is izgalmas lehet. Egy volt kollegám mindig engem hívott oda a gépéhez, hogy segítsek neki, mert õ nem tudja megkülönböztetni a grafikonon a sok ábra közül hogy nincs-e egyszínû, mert ahogy õ látta, mind különbözõ. Viszont voltak olyan oszlopok, amik ugyanolyan színûek voltak. Már akkor is állandóan azon gondolkoztam, hogy milyen lehet neki, ezzel együtt élnie. De talán az azért nem olyan jó, mert ha nem is gátló, de bosszantó apró hátrányai lehetnek.

De a szinesztéziának... kizárt!!!! :)

És milyen lehet valakinek, aki így éli mindennapjait?? Olyan érzésem van, hogy muszáj beszélnem valakivel, aki szinesztéziás!! Annyi kérdésem lenne!

Azt írják a wikipédián, hogy a túlnyomó többsége a szinesztéziásoknak élvezi a képességét, és örül neki, hogy van, nem fordítaná vissza. Persze ezek az emberek kiskoruk óta így élnek. Vajon nekik milyen lenne ezután?

:(

Inkább ne is veszítsék el!

És ha a betûk színesek alapból? Akkor is a saját színkészletükkel látják a betûket/számokat?

És a színeket ugyanolyannak látják? Mármint olyan fura, hogy arra meg nem feltétlenül van hatással (mert gondolom az más, az a színtévesztõ...)

És vajon nem unják meg? Lehet nekik ez már olyan megszokott, mint mondjuk nekem az, hogy tudok járni. Egy lebénult embernek ez mekkora öröm lenne, nekem viszont természetes és fel se tûnik. De sok mindennel így van és nem is feltétlenül jó a példa.

Mondjuk aki színvak, annak a természetes látás lehet ilyen. Végülis én is színesen látom a dolgokat, és imádom is, úgyhogy ennek kell örülni :)

És csodálni a színeket :)

Nem hiszem, hogy én szinesztéziás lennék, csak egy dolog van, amit színekben látok, azt se mindig... de nem írom le, elég intim, úgyhogy ha valaki rákérdez akkor elmesélem. Bár elméletileg az is ide tartozik. Az érzelem által kiváltott színérzékelés is egy típusa.

És különben is, miért van ez az egész rám ekkora hatással?? :)
　

A következő bejegyzést csak az olvassa, akit érdekel a téma, mert itt van az általam a Wikipediá-ról kigyûjtött információ a szinesztéziáról. Hosszú, de annyira érdekes, mint... nem is tudom. Mindennél érdekesebb!!

Jó olvasást :)

 

Shuffle, ball change - hop, shuffle

Újra szerelmes vagyok :) Ott voltak a röpködõ pillangók a gyomromban, és legszívesebben kiabáltam volna, akár ott az Oktogon közepén, vasárnap délután 4 után 10 perccel :)

Nagyon nagyon nagyon régen éreztem szerelmet valami iránt. Miki persze alap, de hobbi, tevékenység, vagy bármi iránt már nagyon régen nem.

És most megint ott voltam, alig tudtam uralkodni magamon.

Most elõször a hátsó sorban voltam. Eddig az elsõ sorban eminenskedtem, a bal szélen. Most viszont kicsit késõbb sikerült leérnem, így már elfoglalták a jól bevált helyemet. De hátul is nagyon jól lehetett látni, asszem odaszokok :)

Nem is értem, hogy mért mindig a vasárnapi órán haladunk elõre. Akkor mindig kevesebben vannak, mint pénteken. De mindegy is, én ott vagyok :)

Jöttek az ismétlõ koppantások, az oldalra araszolások - amikben tökéletesen el lehet botlani, aztán jöttek a "zenére, tempóra!" mókaságok. Ilyenkor mindenki vigyorog és az orra alatt mormog, hogy "de hát na ezt még nem tudjuk ám ilyen gyorsan!!" és "de igen!" és végül kiderül, hogy tényleg. :)

Aztán átismételtük a legutóbbi "lépéseket", ami szép lassan kezdett úgy összeállni, hogy már lassan mindenkinek érthetõ volt, hogy miért pont azokat a mozdulatokat gyakoroltuk, amiknek semmi köze nem volt - láthatólag - a sztepphez. Most viszont egy szépen felépített mozgás sorozat eredménye képen ahogy 15 ember ugyanazt csinálta, egészen olyan volt, mintha szteppelnénk :)

Jó, csaltam, mert én már az elején láttam, hogy mire megy ki a játék, de ugye így már könnyû, hogy kb. negyedszerre járok kezdõ csoportba és kezdem elõröl... (how pathetic...)

Talán Árpi vérszemet kapott, hogy ilyen jól haladunk és nem kéne tovább húzni a továbbhaladást. Ahogy felvezette azt, hogy "akkor most tanulunk egy újat: ami a ball change", mindenem elkezdett zsibadni az izgatottságtól... mintha azt mondták volna, hogy nyertem egy... nem tudom iPhone 4-et (most ez a legújabb vágyam, amit "meg fogok nyerni :)).

Hogy felejthettem el, hogy van ilyen??? Holott az egyik kedvencem volt!!

Meg amikor felvázolta, hogy mi a különbség ritmikailag a standard, latin és egyéb táncoknál a swinggel ellentétben, és elkezdte azt a tipikus "c-cc-c" hangot utánozni, amikor a cintányért ilyen ritmusban ütik azzal a fura dobverõvel, ami egyébként olyan, mint egy seprû és ezáltal egy kellemes sziszegõ hangot ad... teljesen megborzongtam :)

Érdekes módon mindenki elsõre ráérzett, és így, az 5. alkalommal már úgy ugrabugrált és kopácsolt mindenki, mintha már hónapok óta járna. De a legjobb még hátra volt.

A "shuffle, ball change" egy viszonylag könnyû lépés. Ritmikailag is olyan, amit meg elsõre lehet jegyezni, figyelni rá hogy helyesen csináld.

Viszont a "hop, shuffle, hop, shuffle, hop, shuffle..." már nehezebb. Egyrészt fizikailag is. Itt már nem telitalpon lépsz - illetve esetünkben ugrasz -, hanem féltalpon. És mindezt úgy, hogy ne magasra ugorjon az ember, hanem egyhelyben, és "lent ugrasz". Inkább nem fejtegetem, hogy ezt mit jelent, mert szerintem senkit nem érdekel, és nem is vagyok biztos abban, hogy le tudnám írni.

És mivel pont ez nehéz, és könnyen rosszul tanulja meg az ember (Árpi szerint a sztepptáncosok 90%-a), akkor azt kijavítani késõbb már nem olyan egyszerû. Milyen jó, hogy már 6 éve nem csináltam!!! :)

Úgyhogy egyenként vettük, mindenki mindkét oldalra megcsinálta 2-2-t. Nagyon ügyesek a csoport társaim, mert ahhoz képest, hogy 5. alkalom, nagyon szépen csinálták!

És akkor én jöttem utolsó elõttiként. Megvolt a 2-2, és Árpi nem hagyta hogy abbahagyjam, mondta, hogy gyorsabban. És mindenki csak állt és nézett, és amikor megálltam (mert már ciki volt), akkor rám mosolygott és azt mondta: "na errõl ". van szó!

Amikor mentünk kifelé, odalépett hozzám, és azt mondta, hogy "nagyon jó volt!!!"

És ez igazán nagy szó, és most szarul is érzem magam, hogy dicsekszem ezzel, holott én már nem kezdõ vagyok.

De egyrészt azért írtam le, hogy megmaradjon ez az érzés, másrészt igenis büszke vagyok magamra, mert tudom, hogy pl ezt a lépést is rosszul tanultam meg anno. És most kijavítva ment, és nagyon tetszett :)))))) Arról nem is beszélve, hogy Árpinál ki kell érdemelni a dicséretet. Nem osztogatja csak úgy :) Meg hát ha már a kezdõ csoportba járok, akkor kezdõ vagyok.

Újra-kezdõ :)