A szinesztézia olyan mentális jelenség, amelyben egyik érzékszerv által keltett benyomás automatikusan aktivál egy másik érzetet, tehát például a betűkhöz vagy számokhoz az ember akaratlanul is színeket társít. Összeérzésnek is nevezik.
Megélése
Sokszor a szinesztéziások nem veszik észre maguktól, hogy nem úgy észlelik a világot, mint a többi ember.
Legtöbbjük semlegesnek vagy kellemesnek érzi, de néha úgy érzik, hogy túl sok inger éri őket adottságuk miatt.
Legtöbbjük már gyermekként felfedezi szinesztéziáját. Jellemzően pozitívan értékelik, és az emlékezőképesség javítására. A fejben számolás megkönnyítésére, és bonyolult kreatív tevékenységekhez használják, mint például a képzőművészet, a zene és a színjátszás.
Minden szinesztéziás egyéni érzékelésmóddal bír, amit nem akar elveszíteni. Ezt már a korai kutatások is felfedezték, de csak a XXI. század elején ismerték el újból a kutatók.
A színek intenzitása változó: van, aki inkább csak sejti, míg mások nagyon is jól látják őket. Egyeseknek a magánhangzók a színesebbek, másoknak a mássalhangzók. Néha olyan színeket is látnak, amiket egyébként a látórendszer felépítése miatt nem láthatnának.
A Magyar Szinesztézia Társaság a Magyar Nemzeti Színbizottság keretében működik.
Jellemzői
nem akaratlagos, reflexszerű
stabil, hosszabb idő alatt is csak nagyon keveset változik
akarattal nem megváltoztatható, kiirthatatlan
nem megfordítható
nem kötődik meghatározott helyzethez, emlékhez vagy benyomáshoz
az érintett számára úgy tűnik, mintha azóta lenne, mióta az eszét tudja
egyedi, azaz minden érintett számára más
Semmi értelme sincs tehát a szinesztéziás személyt arra kényszeríteni, hogy nyomja el a társult érzeteket.
Okai
Okai nem ismertek. A feltevések szerint a különböző területekhez tartozó idegsejtek keresztaktiválása okozza.
Vitatott, hogy kell-e ehhez külön neuronális hálózat, vagy csak egyensúlyeltolódásról van szó, továbbá a limbikus rendszer szerepe sem tisztázott ebben a dologban. Az is lehet, hogy nem minden szinesztéziásnál ugyanaz a helyzet.
Egy kísérletben hipnózissal váltottak ki szinesztéziás élményeket. Az alanyoknak a kísérlet előtt nem voltak szinesztéziás élményeik. Hipnotikus állapotban azt szuggerálták nekik, hogy a számoknak meghatározott színük van, például az egyes számjegy piros. Ezután úgy kapcsolták össze a számokat és a színeket, mintha szinesztéziások lettek volna. A jelenséget sikerült poszthipnotikus szuggesztióval is kiváltani.
Típusok
Szinte bármely két (vagy több) érzék között létrejöhet szinesztézia. A típusokat még csak számbavenni sem lehet, hiszen bármikor jelentkezhet valaki egy olyan típussal, amire addig nem is gondoltak. Ezért a kutatók megegyeztek abban, hogy a következő módon jelölik a típust: x → y, ahol x a kiváltó, y a kiváltott, járulékos érzékleti típus. Például: a graféma-szín típus jelölése graféma → szín; a tükör-érintéses szinesztézia típusa legtöbbször látás → tapintás, azon belül is egy speciális altípus; a hangok látása mozgás és szín együtteseként a következőképpen jelölhető: hallás → (szín, mozgás).
Majdnem minden elméletileg lehetséges típus előfordul, de egyes típusok gyakoribbak:
Előfordulása
A jelenség természete miatt nem lehet tudni, hogy milyen ritka vagy gyakori is valójában. A szinesztéziások ugyanis maguktól nem veszik észre adottságuk különlegességét. A becslések nagyságrendje változó, van egy a százezerhez és egy a húszhoz becslés is, de van, aki úgy hiszi, hogy a legtöbb ember valamilyen formában szinesztéziás. Simner és társai úgy találták, hogy az előfordulás gyakorisága 1 a 23-hoz. Ők végezték az első véletlenített vizsgálatot. Családi halmozódás mutatkozott az X kromoszómán levő domináns allél öröklődési mintája szerint. A 2009 elején nyilvánosságra hozott genetikai kutatások azonban a 2-es, az 5-ös, a 6-os és a 12-es kromoszómán találtak szinesztéziával kapcsolatba hozható régiókat, az X kromoszómán nem; továbbá bizonyítottak két esetet, amikor a fiú az apától örökölte ezt a tulajdonságot. A genetikai meghatározottság nem kizárólagos: találtak egypetéjű ikreket, akik közül csak az egyik volt szinesztéziás. Egy családban nemzedékeket is átugorhat. Mindezek azt fejezik ki, hogy a génkifejeződés nem teljes. A vizsgálat szerint a gének nem határozzák meg a szinesztézia típusát; az sokkal inkább a környezeti tényezőkön és a génkifejeződéseken múlik. Úgy látszott, hogy a nők között sokkal gyakoribb: 2-7-szerese a férfiakénak. Az újabb véletlenített vizsgálatok szerint a nemek aránya 1,1:1 a nők javára.
A művészek között 8-szor gyakoribbnak látszik, mint a többi embernél. Mindazonáltal egyes tanulmányok szerint kapcsolat van a szinesztézia és a kreativitás között. Vannak tanulmányok, amik azt sugallják, hogy a szinesztéziások hajlamosak összekeverni az irányokat, és hogy rosszabbak a matematikai képességeik, ezeket azonban nem sikerült tudományos alapossággal igazolni. Más kutatások szerint a szinesztézia javíthat az emlékezőképességen. Ha a színes hallás érzékeny a hangmagasságra, akkor ez abszolút hallást eredményezhet, hiszen alkalmas arra, hogy az alany színekként különböztesse meg a hangokat. Egyes kutatások szerint a szinesztéziások érzékenyebbek a külső ingerekre, mint a többség. Azonban midezekről nem lehet tudni, hogy mennyire jellemzők az egyes emberekre.
Kimutatása
A legegyszerűbb tesztek a szinesztézia nagyfokú állandóságán alapulnak. Az alany kétszer végzi el a hozzárendelést. A két alkalom között hosszabb idő telik el. Baron-Cohen et al. szerint ha az alany valóban szinesztéziás, akkor az eredmények között 1 hónapos időköz esetén akár 90%-os hasonlóság is lehet, ha nem az, akkor 30-40%-os hasonlóságra lehet számítani, még akkor is, ha felhívták a figyelmét a teszt ismétlésére.
Más tesztek a Stroop-hatást használják. Eredetileg azt nevezik Stroop hatásnak, hogy ha színneveket mutatnak színesben, akkor a szavak színének megnevezése tovább tart, ha nem azzal a színnel van írva a szó, mint amit jelent. Azaz pirost kékkel, kéket pirossal írva nehezebb. Ha például a betűket nem a megfelelő színben látja az alany, akkor lassabban tudja felismerni őket. A tesztek ezt használják ki.
A Stroop-hatás miatt a szinesztéziás személy nehezebben tud olyan színeket használni, amik nem olyanok, mint amilyennek az ő érzékelése szerint lenniük kell. Így például az egyenszínű színesrúd-készletek, vagy a színkották megnehezítik a tanulását, viszont ha a saját színeit használhatja, akkor ebből a szempontból nincs problémája
Vélemények
A WHO és a kutatók, mint H. Emrich, M. Zedler, Richard E. Cytowic, V. S. Ramachandran, … szerint nem betegség. A hazai ismeretterjesztő irodalomban azonban többnyire akként szerepel. Néha külföldön is így emlegetik. Mivel nem ismert széles körben, előfordul, hogy egy egyébként színvonalas folyóiratban is sok valótlanságot állítanak róla.
Mindenesetre a legtöbb szinesztéziás élvezi ezt az adottságát, mint például a művészek. Néhány szinesztéziás számára ez az adottság inkább átok, mint áldás, de számuk elenyésző a többi szinesztéziáshoz képest.
Hírességek
Richard Feynman, amerikai fizikus
Hélène Grimaud, francia zenész, zongorista
Jimi Hendrix, amerikai zenész, gitáros, énekes
David Hockney, amerikai festő
Richard D. James, angol zenész
Ligeti György,
Liszt Ferenc, magyar zeneszerző
Olivier Messiaen, francia zeneszerző
Vladimir Nabokov, amerikai-orosz-… író
Alexander Nikolajevics Szkrjabin, orosz zeneszerző
Daniel Tammet, angol savant
Sabriye Tenberken, német tibetológus
Nikola Tesla, szerb feltaláló Horvátországból
Matthias Waldeck, német fényképész és festő
Vaszilij Kandinszkij, orosz festőművész
Marina and the Diamonds, brit énekesnő Forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Szineszt%C3%A9zia