Újra szerelmes vagyok :) Ott voltak a röpködõ pillangók a gyomromban, és legszívesebben kiabáltam volna, akár ott az Oktogon közepén, vasárnap délután 4 után 10 perccel :)
Nagyon nagyon nagyon régen éreztem szerelmet valami iránt. Miki persze alap, de hobbi, tevékenység, vagy bármi iránt már nagyon régen nem.
És most megint ott voltam, alig tudtam uralkodni magamon.
Most elõször a hátsó sorban voltam. Eddig az elsõ sorban eminenskedtem, a bal szélen. Most viszont kicsit késõbb sikerült leérnem, így már elfoglalták a jól bevált helyemet. De hátul is nagyon jól lehetett látni, asszem odaszokok :)
Nem is értem, hogy mért mindig a vasárnapi órán haladunk elõre. Akkor mindig kevesebben vannak, mint pénteken. De mindegy is, én ott vagyok :)
Jöttek az ismétlõ koppantások, az oldalra araszolások - amikben tökéletesen el lehet botlani, aztán jöttek a "zenére, tempóra!" mókaságok. Ilyenkor mindenki vigyorog és az orra alatt mormog, hogy "de hát na ezt még nem tudjuk ám ilyen gyorsan!!" és "de igen!" és végül kiderül, hogy tényleg. :)
Aztán átismételtük a legutóbbi "lépéseket", ami szép lassan kezdett úgy összeállni, hogy már lassan mindenkinek érthetõ volt, hogy miért pont azokat a mozdulatokat gyakoroltuk, amiknek semmi köze nem volt - láthatólag - a sztepphez. Most viszont egy szépen felépített mozgás sorozat eredménye képen ahogy 15 ember ugyanazt csinálta, egészen olyan volt, mintha szteppelnénk :)
Jó, csaltam, mert én már az elején láttam, hogy mire megy ki a játék, de ugye így már könnyû, hogy kb. negyedszerre járok kezdõ csoportba és kezdem elõröl... (how pathetic...)
Talán Árpi vérszemet kapott, hogy ilyen jól haladunk és nem kéne tovább húzni a továbbhaladást. Ahogy felvezette azt, hogy "akkor most tanulunk egy újat: ami a ball change", mindenem elkezdett zsibadni az izgatottságtól... mintha azt mondták volna, hogy nyertem egy... nem tudom iPhone 4-et (most ez a legújabb vágyam, amit "meg fogok nyerni :)).
Hogy felejthettem el, hogy van ilyen??? Holott az egyik kedvencem volt!!
Meg amikor felvázolta, hogy mi a különbség ritmikailag a standard, latin és egyéb táncoknál a swinggel ellentétben, és elkezdte azt a tipikus "c-cc-c" hangot utánozni, amikor a cintányért ilyen ritmusban ütik azzal a fura dobverõvel, ami egyébként olyan, mint egy seprû és ezáltal egy kellemes sziszegõ hangot ad... teljesen megborzongtam :)
Érdekes módon mindenki elsõre ráérzett, és így, az 5. alkalommal már úgy ugrabugrált és kopácsolt mindenki, mintha már hónapok óta járna. De a legjobb még hátra volt.
A "shuffle, ball change" egy viszonylag könnyû lépés. Ritmikailag is olyan, amit meg elsõre lehet jegyezni, figyelni rá hogy helyesen csináld.
Viszont a "hop, shuffle, hop, shuffle, hop, shuffle..." már nehezebb. Egyrészt fizikailag is. Itt már nem telitalpon lépsz - illetve esetünkben ugrasz -, hanem féltalpon. És mindezt úgy, hogy ne magasra ugorjon az ember, hanem egyhelyben, és "lent ugrasz". Inkább nem fejtegetem, hogy ezt mit jelent, mert szerintem senkit nem érdekel, és nem is vagyok biztos abban, hogy le tudnám írni.
És mivel pont ez nehéz, és könnyen rosszul tanulja meg az ember (Árpi szerint a sztepptáncosok 90%-a), akkor azt kijavítani késõbb már nem olyan egyszerû. Milyen jó, hogy már 6 éve nem csináltam!!! :)
Úgyhogy egyenként vettük, mindenki mindkét oldalra megcsinálta 2-2-t. Nagyon ügyesek a csoport társaim, mert ahhoz képest, hogy 5. alkalom, nagyon szépen csinálták!
És akkor én jöttem utolsó elõttiként. Megvolt a 2-2, és Árpi nem hagyta hogy abbahagyjam, mondta, hogy gyorsabban. És mindenki csak állt és nézett, és amikor megálltam (mert már ciki volt), akkor rám mosolygott és azt mondta: "na errõl ". van szó!
Amikor mentünk kifelé, odalépett hozzám, és azt mondta, hogy "nagyon jó volt!!!"
És ez igazán nagy szó, és most szarul is érzem magam, hogy dicsekszem ezzel, holott én már nem kezdõ vagyok.
De egyrészt azért írtam le, hogy megmaradjon ez az érzés, másrészt igenis büszke vagyok magamra, mert tudom, hogy pl ezt a lépést is rosszul tanultam meg anno. És most kijavítva ment, és nagyon tetszett :)))))) Arról nem is beszélve, hogy Árpinál ki kell érdemelni a dicséretet. Nem osztogatja csak úgy :) Meg hát ha már a kezdõ csoportba járok, akkor kezdõ vagyok.
Újra-kezdõ :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése