A tegnap délután-esti élményemet eddig még semmilyen másik esemény nem múlta felül. Talán ugye az esküvő, de valahol az is teljesen más volt.
Bubus-t néztünk a Játékszínben. A főbb szereplők a következők voltak:
Gáspár - Haumann Péter
Jolán, a felesége - Hámori Ildikó
Klárika, a lányuk - Balázsovits Edit
Mama, Jolán anyja - Molnár Piroska
Pál (Bajzai) - Kerekes József
Olga, a felesége - Bede-Fazekas Annamária
Kondorka, tanár - Uri István
Hilda - Papadimitru Athina
Jóbarát - Lippai László
Kisasszony - Borbás Gabi
Rendező - Balázsovits Lajos
"Egy békés polgári család életét felborzolja egy váratlanul előkerülő szerelmes levél, Bubus aláírással. Ki ez a Bubus? Ki írta és kinek a levelet?
A feleség és az anyós nyomozni kezdenek, a férj barátai pedig jobbnál-jobb ötletekkel igyekeznek menteni Gáspárt. Olyan sikerrel, hogy a férjnek végül el kell költöznie otthonról." /port.hu/
Nagyon régen láttam olyan darabot, ami annyira lekötött, hogy 15 percnek tűnt egy 50 perces felvonás. És kimondottan örültem annak, hogy ebből a "15-perces" felvonásból 3 is van.
Könnyed, felettébb szórakoztató, abszolút kikapcsol, és a sok nevetés miatt stresszoldónak is mondanám.
Miki szüleivel voltunk a délutáni előadáson, ahova egy barátjuk (Laci bácsi) szerzett jegyeket.
ÉS!!! És a darab után a büfében gyűltünk össze (Miki szülei, Hájosék, Laci bácsi és Dia, és, éés Balázsovits Lajos. Tessék csak visszanézni a neveket :) Igen, a rendező, és egyben a Játékszín igazgatója.
De ez csak a jéghegy csúcsa. Mert az előadás előtt a büfében ittunk egy kávét, és amikor szépen körbe lettünk mutatva mindenkinek, egy idősebb úrhoz is odafordultunk és bemutattak, de nem értettem a nevét, és mivel a kézfogásnál nem is nézett fel rám, ezért Mikinek odasúgtam, hogy "Laci bácsi nagyon szimpatikus, de az a bácsi nem szimpi...", akkor közölte velem, hogy az a "nem szimpi bácsi" voltaképpen Hollósi Frigyes.
Köpni-nyelni nem tudtam. Tudom, hogy a legtöbb embernek egy ilyen bemutatkozás és találkozás egy "híres" emberrel cseppet sem érdekfeszítő, vagy nem is ez a legjobb szó rá... de eszembe jutott, hogy mennyire meg voltam illetődve anno, amikor még (talán 2001-ben???) találkoztam az én
akkoriban imádott Forgács Péteremmel, és autogramot kértem (
Reg, ne rögöhj:))) ). Remegett kezem, lábam, és kb megszólalni se tudtam. Jó, ez más volt, mert nem egy olyan színésszel találkoztam, akiért odáig voltam, de mégis!!! :)
Aztán a kis kamaraszínházban, amikor leültünk, és percekig nem történt semmi a sötétben, csak a bordós pirosas függönyt néztük, leírhatatlan érzés kerített hatalmába. Ezt szerintem csak azok érzik, akik színházba járósak, és jelent nekik valamit a színház maga.
A színház olyan, mint az írógép. Vagyis a színház vs film olyan, mint az írógép vs Word. Itt ha elrontja valaki a szövegét, akkor azt mindenki látja, és nem kitörölhető. De ezzel nincs is semmi baj, ezt így szeretjük.
A darab végén, ahogy már fentebb említettem, bemutatkozott Balázsovits Lajos, akinél már felkészültebb voltam, és teljes tudatában voltam annak, hogy ki áll velem szemben. Kiderült, hogy várunk még valakire, akivel tovább megyünk vacsorázni. Na kire??? Molnár Piroskára.
És megjelent.
Imádom.
Ennyi.
A színpadon egy díva, akárhány éves, akárhogy nézne is ki. Egyszerűen uralja a darabot, nem irigylem azokat, akik vele játszanak. Ahogy belépett, hangos taps tört ki. Én is tapsoltam, és nem a tömeg miatt. Valamiért kihozza az emberekből Nem véletlen választották meg szerdán a Nemzet színészei közé. Ami nagyon nagy szó, hiszen csak 12-en vannak, és szó szerint csak kihalásos alapon juthat be bárki is, akit beszavaznak a bent lévők.
De megint eltértem a tárgytól.
Szóval amikor megláttam, korallpiros vékony blúzban, és világos nadrágban, turbán nélkül, nagy szemüvegben, egyszerűen már nem a díva volt, aki a színpadon uralja az embereket, hanem egy ember, akire tisztelettudóan felnéz az ember lánya. Nehéz volt igazából úgy tekinteni rá, mint egy Nemzet Színészére. Kért egy félszáraz fehérbort rögtön, és nevetgélt az igazgatóval. Magdi néni már találkozott vele, mint rajtunk mindenki más a csapatból.
És betoppant Kerekes József is, alias a magyar Jim Carrey. Én ekkor már valahol máshol voltam, csak nem a saját testemben. Megszűntem a jelenben létezni, olyan volt, mintha ott se lennék, csak nézném tovább az előadást. Annyira valótlannak tűnt, hogy én is ott vagyok velük.
Pedig hozzá is szokhattam volna, mert a délután és este hátralevő részét velük töltöttük. Pontosabban Kerekes József nem jött velünk, de a többiek igen.
A Király és Rózsa utca sarkán levő Haxen étterembe mentünk. Az étteremről beszámoló itt: :))
http://gasztrocheck.blogspot.com/2011/05/haxen-avagy-hires-etterem.html
Egyszerűbb, ha lerajzolom, hogy hogy ültünk:
Éééés ki szúrta ki, hogy ki ült Molnár Piroska mellett???? Pogány Judit!!!!!! Nem hittem a szememnek :))))))
Együtt vacsoráztam Hollósi Frigyessel, Balázsovits Lajossal, Molnár Piroskával éééés Pogány Judittal!!!! :)))
Persze eszembe jut, hogy mire fel a büszkélkedés, mikor effektíve nem is beszélgettünk velük, mert majdnem végig a Balázsovits mesélt, meg Laci bácsival beszélgettek. De akkor is!!!!!
Szóba kerültek a színházak, meg hogy mennyire veszteségesek a színházak. Szomorú volt hallani, hogy vannak színházak, ahol a színészek már két hónapja nem kaptak fizetést. Mert egyre kevesebben járnak színházba. Persze én se járok sokat, de könnyű is nekünk, mert 90%-ban Miki szülei veszik nekünk is a jegyeket. De főleg ha az ember egy ismertebb darabra akar jegyet venni, és nem is egyedül menni, akkor már kb 10000 Ft-nál jár. Úgyhogy én rá fogok szokni a kisebb színházakra. Ahol azért szerintem elég elfogadható árakkal dolgoznak. Meg nekem jobban is tetszenek azok a darabok.
(A Madáchtól pl elment a kedvem egy időre, mert a színház átment egy divatos szolgáltató helybe. Alig lehet jegyet szerezni a darabokra, amik annyira szerintem nem is jók, mint egy kisebb színházba, arról nem is beszélve, hogy tele van kis iskolásokkal, akik miatt élvezhetetlen a darab, mert olyan zsivaly van, hogy az már szerintem élvezhetetlenné teszi az élményt.)
Aztán köszöntöttük Hollósi Frigyest, mert mostanában volt 70 éves, illetve Molnár Piroskát a Nemzet Színésze kinevezése alkalmából.
Annyira furcsa volt, hogy ott ültem, és hallottam, ahogy nekünk mesélt Molnár Piroska is, meg Pogány Judit. Pogány Judit, istenem, imádom őt is!!! A drága hangját, meg a bájos megjelenését... ezt nem lehet leírni. Ha ő is ott van egy társaságban veled, akkor egy filmben érzed magad:))
Na csak hogy megmaradjon, pár kép mindenkiről (nem saját készítésű, mert nem akartam lefényképezni őket, meg nem is lettek volna jók):
A Bubus előadásáről képek:
Molnár Piroska
Pogány Judit
Hollósi Frigyes
Balázsovits Lajos
A vacsora is isteni volt, és az étterem, ugye a társaságot nem is kell említenem, milyen volt :)
Aztán egyszer csak megjelent Sasvári Sándor (Laci bácsihoz jött, jegyeket hozott neki, meg egy dedikált képeslapot - amit Laci bácsi hálája jeléül, hogy eljöttünk (??????????), nekünk adott:)) ).
Elég sokkoló volt az este. Vagyis.. nem tudom. Végtelenül megtisztelve éreztem magam, hogy egy asztalnál ülhettünk Velük. Mert igenis, ők híres és olyan színészek, akikre szinte kötelessége lenne mindenkinek felnézni. Mert ők igazi színészek. Mint Latabár, Darvas, és még sorolhatnám.
Biztos, hogy olyan büszkén fogom majd mesélni a gyerekemnek és unokámnak, mint Nagymamám meséli azt, amikor Nagypapám a Malévnál dolgozott és őt küldték ki a fogadóbizottságba, ha fontos ember jött. Így készült közös kép róla, Louis Armstrong-gal! Annyira sajnálom, hogy nincs meg az a kép, ereklyeként őrizném.
Hollósi Frigyes indult először haza, kicsit utána Pogány Judit, de ők is maradtak olyan 9-ig. Mivel az este folyamán többször is szóba került az, hogy mi gyerektervezés előtt állunk, és Hollósi Frigyes úgy köszönt el, hogy "ne csak a könyvől.. tudjátok ;)" És ha már Hollósi mondja... :))))))))) Na mindegy, viccesen jött ki.
És maradt Balázsovits Lajos és Molnár Piroska. Piroska ugyan nem maradt végig, de azért még megtisztelt a jelenlétével :) Hozzátenném, kaptam puszit Molnár Piroskától!!! :))) Na, erre varrjatok gombot:)
Viszont Balázsovits nagyon jó fej volt, végig beszélt, és sokat mesélt magáról. Például a rendszerváltás után kiment egy évre Németországba és ott akarta megcsinálni speditőr karrierjét:)) Szóval nagyon érdekes volt.
Aztán valamikor negyed 11 után asztalt bontottunk, és elkezdtünk készülni. Aztán Balázsovits már egy kicsit kapatos volt és mindenkinek elkezdett hálálkodni, hogy mennyire nincs részük a mai színészeknek az ilyesfajta elismerésben, és mennyire örülnek az ilyen színházba járó embereknek, és akik ilyen értékesek.
Úgyhogy ő is nekiállt szorgalmazni a mi gyerek-projektünket, majd jól megölelgetett, kezet csókolt és kaptam tőle is 2 puszit. :)
Az a legjobb, hogy biztosra veszem, hogy lesz még ilyen alkalom, hogy ilyen mértékű extázisban legyen részünk, ami fél napig tart intenzíven és még napokkal később is rajtunk marad az élmény hatása.
--------------------------------------------------------------------
Hozzátenném azért hoztam a bennem rejlő Bridget Jonest. Merthogy nem akarom lelőni a poént, de ugye el voltam ájulva az étterem mosdójától. És amikor jöttem ki a mosdóból, szembe jött velem Balázsovits és megismert (hogy a csapat tagja vagyok), és mosolyogva arrébb állt, hogy elférjek. Én meg úgy megörültem, hogy megismert, és hogy ilyen udvarias velem, meg ráadásul ugye pont előtte ittam meg egy pálinkát (nem a gyengébb fajtából). Úgyhogy zavaromban elkezdtem vigyorogni, és annyit mondtam - bár ne mondtam volna :)) - "Annyira szép itt a mosdó!!"
Aztán úgy éreztem magam, hogy mindjárt elsüllyedek, de ő gavallér módjára mentette a helyzetet, és mondta, hogy "Ugyeee? Szerintem is nagyon szép!" :))))))))))))))))
No comment!!!!!! :)
Az biztos, hogy még napokig vigyorogni fogok, hogyha a szombatra gondolok.
És szerintem ez egy méltó bejegyzés volt a blogok közé.
