Színes hét vége :)

Első utasítás: ezt tessék hallgatni közben:

http://www.youtube.com/watch?v=WPe1-HCFBw0

Pénteken nem kellett korán kelnem, mert nagyon okos módon kivettem a csütörtök délután után a péntek délelőttöt is, tudván, hogy a Disco Express koncert után valószínűleg nem fog jólesni a reggeli kelés. Hát mit csináljak ('So what can i do??' alisa Ria és BP:)), öregedek.. :)

Hihetetlen módon sikerült gond nélkül leadni a szakdolgozatot, minden rendben volt (mi történt az ÁVF-fel????), és még a TO-s néni is rendes volt, amikor leadtam a nyelvvizsgák másolatát, hogy diplomát kaphassak. Ha sikerül az államvizsga.. De fog.

És sütött a nap, ragyogott, és először idén kabát nélkül, rövid ujjú pólóban indultam dolgozni :)

Bent a Zack (innentől "zsák"-ként írom majd a gonosz bosst) egész normális volt, és amit minden pénteken megtehetne: elment hn3kor haza :) Juppiiiiiii :)

Úgyhogy én le is léptem 5kor, és elmentem Allee-ba nézelődni, ahol sikerült is venni egy szürke blúzt a szürke nadrágomhoz, hogy most már officially is szürkeegér lehessek :)

És aztán jött a már kialakult rítus és hagyomány: találkozik Ritával, elvillamosoznak Rákóczi térre, besétálnak, berontanak Rohamba, leülnek szokásos asztalhoz, megküzdenek a kávé kikéréséért, leülnek és elkezdenek beszélni:))) Ez mindig így van, és nemrég kiderült, hogy nem jó, ha ez nem így van:) De arról Rita tudna mesélni, ha írna blogot:))

Találtam pár képet a Rohamról, meg a létesítményről, ahol található: a Casa de la Música-ról

( e közben ezeket tessék hallgatni:

http://www.youtube.com/watch?v=4P9pB6NYZho&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=qEHvsULYj_E&feature=related )

Ezek meg még pár hete készültek, amikor itt volt Eszter Stevennel és Ritám (olyan képet még nem kaptam, amin én is rajta vagyok, de lehet nem is baj :p):

A Zumba hááááát.... izé igazából fura volt, mert abban a teremben voltunk, ahol szoktunk lent, hanem az első emeleten. És nem is a Laci tartotta, hanem az a magas vékony szőke lány, aki sztem a barátnője. De ezzel nem is volt semmi baj, csak hát így nem volt olyan hangulata... meg első sor középre álltam, mert máshol nem volt hely, így meg gáz volt. De legalább voltunk:) Meg tanultuk a lépéseket.

És aztán nekem jött az ötlet, hogy mivel még alig múlt el 9, és péntek van => sörözni kéne. Miki Szabival dartsozott, és mivel Rita mondta, hogy ő nem tud jönni, Füfüt hívtam. És le is beszéltük, hogy majd ha hazaért meccs után, kiülünk a Duna partra. Viszont míg ezt így leszerveztem, kiértünk a villamosmegállóba Ritával, és megirigyelte a péntek-esti-sörözést, úgyhogy vettünk egy-egy citromos Gössert és kiültünk a körútra, és ott söröztünk :) Ezek fognak hiányozni, amikor már bepunnyadt nyanya leszek:)

Aztán mire hazaértem, Füfü is megjött és tényleg lementünk a partra, és ott söröztünk tovább:)

Szóval perfekt péntek este. Hiányozni fog Füfü azért :(

És Miki itthon várt, meg Csirkecsibészes hambival és sült krumplival:) <3

Ma meg itthon pihentünk és nemsokára indulunk randizni a Kánaán étterembe (itt van a szomszédban - Csanády utca:)) De arról majd holnap, vagy valamikor, és a Gasztro blogon:)

Holnap meg irány Nadap :)

Black Books, avagy a Szakdoga és társai

Nem, nem merem visszanézni, hogy mikor írtam utoljára (és kb. másodszorra SHAME ON YOU PANNI!!! ejnye!). Mert nagyon régen volt. De van rá mentségem, mint általában mindenre :)

Meeert.... wait for it: szakdogát írtam.

És hát. Sikerült most (nem írom le hányadik próbálkozásra - aki tudja az tudja, aki nem, az ne is tudja :))

De! De a lényeg, hogy sikerült, a drága konzulens Tanárnő is le-okézta, miután kábé közölte, hogy egy nyelvésznek mekkora kutatási lehetőség lenne az én szakdogámat bogarásznia, de sebaaaj! (na pont az ilyen mondatok miatt, gondolom én :)) Hehe. DE NEM BAJ!

Mert sikerült! Befejeztem, és röpke fél napos "szöszmötölés-pepecselés" után összerendeznem az oldalakat. Megjegyzem véres áldozatot hoztam a mission teljesítése közben (vigyázat mindenki: a papír vág és nagyon fáj utána! :( )

És aztán elvittem köttetni és mikor a kezembe adták a kész könyvet, rajta a suli nevével, SZAKDOLGOZAT felirattal és az ÉN NEVEMMEL...., elöntöttek az anyai érzések és onnantól kezdve egy leradírozhatatlan vigyor költözött a képemre, ami még - jelentem - most is tart :)

Csodás érzés volt a napsütéses tavaszi délutánon a Műegyetem kertjében úgy végig sétálni, hogy

a papírtáskámban ott lapultak azok a gyönyörű, fekete könyvek, aranybetűs gravírozással (AZ ÉN NEVEMMEL!!!! :))

Merthogy eszembe jutottak olyanok, hogy másnál amikor megláttam kész szakdolgozatokat, összerándult a gyomrom, hogy nekem olyan sose lesz... meg hogy vajon mikor fogom én befejezni a sulit...

De most én mentem ott, és nálam voltak a fekete könyvek!!! Íme vala két kép:

Persze találtam benne hibát már az elején, de ez így szokott lenni:))

Nem is értem... csoda, hogy még van kedvem gépelni...:)

Nah, de most megyek is, mert mitadisten, Disco Express koncert lesz Rocktogonban (gondolom az én tiszteletemre, hát kié máséra:))!

Még jó, hogy a péntek délelőtt is half day-off, így alhatok is kicsit tovább, és le is adhatom a szakdogát, arról nem is beszélve, hogy egy rövid péntekem lesz csak! :p

Such a happy day! :)

Juccbabó, Zumba és HabFesték

Na elkezdem behozni ezt a blogot is :)

A nap, hét, hónap és év nagy híre, hogy az én drága és egyetlen "majdnem-hugomnak", Juccomnak ma itthoni idő szerint 6 körül megszületett a kislánya!! :)))) Úgyhogy "majdnem-nagynéni" lettem :)))

Annyit tudok, hogy egészségesek mindketten, és Saffiának hívják (vagy még nem tudom, hogy írják pontosan, de valahogy így:) Büszke vagyok rájuk, hogy ilyen szép nevet választottak a kislánynak. Végre. (Mert mostanában olyan fura neveket választanak az anyukák.. de hát az dolguk, vagy mi a szösz.)

Rögtön felhívtam a lányokat, mert én kaptam az SMS-t, hogy 'we have a baby girl' :))) Annyira izgatott lettem, hogy felhívtam mindenkit, még Anyát, meg Mamát is. Nem bírtam magammal, mintha tesómnak született volna gyereke.

Most már értem, hogy miért ilyen izgatottak.

Amikor az ismerősi körben babák születtek (mert már született pár), akkor mindenki lázasan telefonált és örvendezett. Már azt hittem, hogy velem van a baj, mert rám nem ragadt át annyira az a fajta izgalom. De Mikinek megint igaza lett, és valóban ha hozzád közel álló embernek születik babája, akkor egész máshogy reagálsz rá, mintha "kívülálló" lennél :)))

Úgyhogy muszáj voltam elmenni levezetni a felszabadult kismilliárd izgalom-részecskét Zumbán. Így, kb egy hónap után már jobb vagyok és tökjól bírom:) Annyira jól éreztem magam közben és utána, mint még (sportban) soha. Tetszik a zene, hogy változatos, de azért megvannak a maga jellegzetes és állandó elemei, azok a számok, amiket nagyon szeretek hallgatni és táncolni is rájuk.

Aztán itthon kipróbáltam a Perfect Mousse nevű hajfestéket, amit mellesleg azért bátorkodtam megvenni, mert legalább 700 forinttal olcsóbb volt, mint amelyiket én használom. És már amúgy is szemeztem vele, mert az ötlet jónak tűnt.

De hogy valóban az is, azt azért nem reméltem :)

Szóval nem részletezem, de negyed annyi idő alatt elkészültem vele, mint a régebbiekkel.

Merthogy a lényeget még nem is írtam: nem krém állagú, hanem hab, és így ezerszer könnyebb felvinni, jobban eloszlik stb :)

Csak most itt ülök, már kínomban blogírásra adtam a habfestékes fejem, de már csak 5 percem van hátra :))

Kíváncsi leszek az eredményre.

...

kicsit amúgy most szánalmasan érzem magam, hogy az én Juditom kint most még gyűjti az energiát a két napos szenvedése után; egy kislányt hozott a világra... én meg a hajfestékemről írok... hát.. no comment :))) De én nagyon büszke vagyok rá, habfestékestül :)

Isten éltessen Saffia, kitartást Juccóm!!!! :)

próba egykettőhárom! próba egykettőhárom...

Bizseregnek az ujjaim, még sose írtam blogot, mindig csak irigykedtem azokra, akiknek van, és vették a bátorságot blogírásra. DE!!! Most én is itt vagyok, és kiírom magamból mindazt, amit már évek óta nem tettem:)Nem tudom, kicsit fura, mert olyan mint amikor naplót írtam. Írok, de tudom, hogy (jó esetben:)) senki nem olvassa vissza. Szóval kicsit olyan, mintha mondjuk skizofrén lennék, merthogy "magammal beszélgetek". De nem baj, kell néha skizofrénia:D

Na. Jó lesz ez a blogdolog, főleg ha rászokok, mert akkor talán nem fárasztom a csajokat a mindennapi (mindenperces???) hülyeségeimmel:) Azokat leírom ide, és akkor már talán nem érzek rá késztetést, hogy nekik is marhaságokról fecsegjek :) De akkor mit fogok mondani???? :)

Meg. Sokat kell majd bele írnom, amik konkrétan utalnak bizonyos dolgokra, helyekre, emberekre, zenékre...stb, amikre később azt mondom "áááá téényleeeg" :)))

Más: lehet le kéne szoknom a túlzott smileyk használatáról?? De itt legalább kiélhetem magam, bent egy hivatalos levélnél is úgy kell visszafognom magam, hogy ne tegyek bele smileyt. De csak mert azért annyira nem hivatalosak:) Meg mert olyan emberek még a területi képviselők is, hogy simán lehet velük bohóckodni. Nem túl komoy társaság, na :) Hálistennek:) Jajdeszeretem őket!:)

Ooops még meg kell tanulnom, hogy hogy kell használni ezt a modern naplót. De így izgi az élet.

Ennyi asszem elég is volt így első próba blognak, meg vagyok elégedve magammal, buksisimi-smiley Kovács!.. vagyis Szeles :)))) Na kinek tetszett?? Nekem. Meg nekem. Szóval nekünk:D:D:D